Rólam. Magamról.

"Előszó"

Kedves olvasó! Ha úgy érzed, hogy többet szeretnél tudni arról akinek az írásait olvasod ezen az oldalon, akkor az alábbi sorok neked lettek címezve. Remélem a tartalom kielégítő lesz számodra és a szükséges információk birtoklása után kíváncsian ásod alá magad további firkálmányaim sűrűjében.

Ki is vagyok én? Jogosan merülhet fel a kérdés benned, hiszen az olvasót nem csak az írás hanem maga az író is érdekelheti. A mögöttes tartalom. A háttér. Az, hogy honnan és kitől származnak a leírt szavak melyeket (jobb esetben) szívesen fogyaszt az illető.

Szoktam volt mondani, hogy az ember ne magát jellemezze, tegyék meg ezt azok akik igazán ismerik. Elvégre ennél hitelesebb végeredmény nem igazán születhet ugye? Tekintve persze, hogy jelen esetben egy online platformról van szó, sajnos ez nem lehetséges, így kénytelen leszel beérni azzal amit én magamról a lehető legőszintébben és leghitelesebben megpróbálkozom lepötyögni az alábbiakban. Nos tehát:

Misinszki Tamásnak hívnak. Az ismerősöknek/barátoknak csak Tomi, a tanárnőnek Tomika, a szomszéd néninek hülyegyerek, az apámnak pufilufi, neked pedig, kedves olvasónak: bármelyik az előbb felsoroltak közül. 18. életévemet töltöm hamarosan és jelenleg egy Budapesti Vendéglátóipari Szakközépiskola tanulója vagyok, idén (2017) szeptembertől a 12. évfolyamon. Nagyon vonz a Gasztronómia világa, innen ered az iskolaválasztásom is. Reményeim szerint a sikeres érettségi vizsga után Szakácsként tanulhatok tovább és a későbbiekben kamatoztathatom is a megszerzett tudásom a szakmában. Az emberek általában a pozitivitásomról, életvidám hangulatomról és optimista lényemről ismernek. Szabadidőmben szívesen játszom konyhatündért, de igen kedvelt elfoglaltságom a kutyám játszópajtásának is lenni. Továbbá szeretem a zenéket és a filmeket mint általában a korombeliek. Foglalkoztat ezeken kívül még a fotózás és a színészet is mellyel kapcsolatban komoly álmokat dédelgetek a későbbiekre tekintve. Empatikus, nyitott, közvetlen embernek tartom magam és szerencsére a környezetem sem látja másképp. Alapvetően nyugodt természet vagyok, sokszor már annyira, hogy magamat idézve "Az életet is lassan élem." Ettől függetlenül persze nem vagyok semmi jónak elrontója sem és szeretem a pörgést is ha úgy adódik. Sokoldalú és könnyen alkalmazkodó típusnak tartom magam. Rátérve egy picit a Blog és az egész oldal tematikájára, az írás mint olyan, kamaszkorban kezdett el érdekelni. Eleinte verseket írtam, melyeket többnyire magamnak szavaltam és az íróasztalom fiókjaiban pihentettem. Általános iskola hetedik osztályában jött egy kisebb áttörés (ha nevezhetem annak) amikor is nagy meglepetésemre az akkori imádott matematika tanárnőmtől karácsonyi ajándékként azt kaptam, hogy benevezett egy versíró versenyre melyen később nagyon szép eredményt értem el. Innen is, most is hálás vagyok neki ezért, mert ő volt az első ember aki hitt bennem anélkül, hogy erről bármi fogalmam lett volna akkoriban. Mostanra már ott tartok, hogy az írás egy másik végét igyekszem megragadni. Nem közvetlenül az írói eszközökkel szeretnék élni és nagyot alkotni és nem is feltétlen szórakoztató jelleggel írom amit írok. Inkább segíteni szeretnék. Papírra (jelen esetben monitorra) vetni saját tapasztalatokat, gondolatmeneteket, élményeket, jót és rosszat, hogy ezzel nyújthassak segítő kezet annak akinek szüksége lehet rá. Ki tudja? Talán épp neked. Akár így van, akár nem, ajánlom figyelmedbe a bejegyzéseimet és őszintén remélem, hogy ha olvasod őket, nyersz általuk valamit. Bármit. Hiszen ez a célom. Adni. Valamit. Akármit. Olyasmit, amire szüksége lehet valakinek. Ki tudja? Talán épp neked...

Misinszki Tamás